Kovacsics és három társa tartott északra, nyomukban a besúgókkal. Ők magukat fellengzősen titkosrendőröknek nevezték, oda is adták le jó pénzért a jelentéseiket, de nem voltak mások, csak ócska spiclik. Senki nem becsülte őket, sem azok, akiket elárultak, sem azok, akiknek súgtak. Kovacsics semmit nem törődött velük, ez a világ az ő világa volt, egy mocsokkal és vérrel fertőzött rothadás Prága szíve alatt. Itt született egy örömlány ki tudja kitől nemzett gyerekeként, ezerkilencszázhuszonhatban, egy évvel Vilmos előtt.
És egy évvel Karen után.
Horák Árpád 