Szlováknak hitték, pedig lengyel szülők Magyarországon született, szőke hajú, kék szemű csodája volt. A Váska nevet az oviban akasztotta rá valaki, sehogy sem jött ez ki az Élisabeth-ből, de a magyar szájnak könnyebb volt, és benne volt a külföldi lét, egy adag játékosság, meg a sugárzó egyénisége Váskának, akit azonnal megszerettek, és szerették, szerették és szerették. A kedvenc sárga szoknyája szélét húzogatta, az ajtóban állt, a földet és a plafont felváltva bámulta, – időnként tátott szájjal -, közben kiosztott pár puszit a szerencséseknek; amiért mondjuk sorban állás volt.
Váska az általánosban is kedvenc maradt. Örök kedvence tanároknak és iskolatársaknak.
Addig a napig.
Horák Árpád 