Klára magas volt, és tulajdonképpen karcsú, mégsem látszott annak. Előregörbült háta, kissé lógó feje, hegyes álla nem úgy keltette fel a férfiak figyelmét, ahogy azt várta volna. A nővérek egyöntetűen állították, hogy Klárát soha nem éri el a szerelem.
Aztán lábsérüléssel behozták az alezredest. Nem Klára betege volt. Tüzér volt, egy hibás gránát sebesítette meg, és olyan ízesen anekdotázott, hogy a kórterem reggel köré gyűlt, és este úgy kellett mindenkit az ágyához terelni, hogy leolthassák a villanyt. Klára nem hallgatta a történeteket. A nővérpultban adminisztrált, nagy kezével írta ákombákom betűit.
Az alezredes az első naptól küldött ajándékot neki. Saját kezűleg hajtogatta a kis papírvirágokat. Klára nem értette. A többi nővér sem. Aztán Klára megértette.
Két hónap múlva tartották az esküvőt.
Horák Árpád 