Hans hetedik generációs hentescsaládban született, ahol a nagyapja szerint, az igazi érték az átadott tudás és az éles Kinonzu kés volt. Hans már rég nem Kinonzut használt, a vágóhidat gépesítette, és huszonhárom hentessel ötszázszor annyi állatot dolgoztak fel, mint a nagyapja egykori mészárszékében. Az öreget nem érdekelte a változás, hetvenhét évesen is úgy bontotta a disznót, mint régen.
Szeretett fecsegni. Az új kollégák először nem szerették. Azt mondták, túl sokat beszél. Aztán végül mindenki megszerette. Nem lehetett nem szeretni az öreget.