Dorka a hátsó kapun ment ki, megkerülte a tömböt, és elindult a belváros felé. A haját feltűzte, hosszú, virágos ruhát viselt, azt, amelyiket csak a legnagyobb hőségben vett fel. És aznap hőség volt. Negyvenkét fok volt árnyékban, a kövek ontották magukból a meleget, az utcák üresek voltak, a szökőkút mellett játszott csak néhány bágyadt kisfiú. Dorka rájuk köszönt, az egyik fiú a lánya osztályába járt, és bár sosem köszönt vissza, Dorka rendíthetetlenül köszönt neki, minden áldott reggel az iskola előtt.
A nagyapja hazához tartott, a szép muskátlik házához, ahogy a környéken mindenki hívta. Tőle kapta a nevét. A nagyapjától. Aznap azért hívta át Dorkát, hogy elmesélje a történetét.
Horák Árpád 