(1128.) Dorka

Dorka a hátsó kapun ment ki, megkerülte a tömböt, és elindult a belváros felé. A haját feltűzte, hosszú, virágos ruhát viselt, azt, amelyiket csak a legnagyobb hőségben vett fel. És aznap hőség volt. Negyvenkét fok volt árnyékban, a kövek ontották magukból a meleget, az utcák üresek voltak, a szökőkút mellett játszott csak néhány bágyadt kisfiú. Dorka rájuk köszönt, az egyik fiú a lánya osztályába járt, és bár sosem köszönt vissza, Dorka rendíthetetlenül köszönt neki, minden áldott reggel az iskola előtt.

A nagyapja hazához tartott, a szép muskátlik házához, ahogy a környéken mindenki hívta. Tőle kapta a nevét. A nagyapjától. Aznap azért hívta át Dorkát, hogy elmesélje a történetét.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s