(1137.) Kismama a főutcán

Nem telefonált. Nem csetelt, nem fotózott, egyáltalán semmit sem csinált a telefonjával – a kezébe se vette. Lassan sétált a babakocsival a padhoz, megigazított valamit a kislánya ruháján, aztán leült a padra a bankkal szemben, és lassan előre hátra tolta húzta a kocsit, – lassan és szeretettel.

A szökőkút még működött. Váltakozó magasságba emelkedtek a vízoszlopok, de az anyák már nem engedték közel a gyerekeiket. Az ősz talán utolsó szép napja volt. Reggel deres fűszálak és hideg szél fogadta az embereket az utcán. A nap ereje gyengült, kabát váltotta fel a pulóvereket, és az emberek kevesebbet mosolyogtak. Nem az a nap volt, amire bárki is szívesen emlékezett volna később.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s