Az árnyék közeledett Lídia székéhez. Délután négy óra múlt, és a fa, ami elfogta a napot, túl nagyra nőtt, ezért három éve tervezték már, hogy kivágatják, de nem lett belőle semmi. Lídia ezért adta be a valópert. Elege lett. Nem bírta már a halogatást.
Először zavarta, de túllépett rajta. Aztán zavarta, dühöngött, kiborult és szóvá tette. Aztán elege lett.
Lídia várta az árnyékot. És várta, hogy véget érjen a házassága, hogy egy másik nap süssön le rá. Egy fényesebb.
Horák Árpád 