Hüvös volt az árnyékban, Greg pont azért választotta a padot a színházkert mögötti parkban. Alig néhányan ismerték csak a helyet, pedig három percre volt a város alsó, központi terétől. Az óváros nyúlott fel a parkig, hogy aztán a modern keveredjen a hagyományossal, a szűk terek kitáguljanak, a békés embereket meg feszült arccal munkába sietők váltsák fel.
Greg Sarahnak írt. Szeretett neki sűrű bokrok között megbújó padok nyugalmából írni.
Előző este találkoztak. A hosszú séta a parton, a lassuzás a borozó előtti téren és az ezüsthíd, ami a lábukig ért, mind-mind benn maradt Greg fejében, mintha örökre odafészkelte volna magát.
Greg felállt, lebeszélt egy szombati programot Cerioac-kal, de közben Sarah ott volt a fejében és a gondolat, hogy minden reggelt ilyennek akar.