(1151.) Nap a város felett

Lebegett. John akasztotta fel, egy vékony cérnaszálon függött, és lebegett. A nap átsütött rajta, narancssárgába borítva a köveket, Sue fia állt előtte, és bámulta, áhítattal, Sue meg aggódó tekintettel figyelte a fiát. Kevin figyelemhiányos tudatát csak a napfény kötötte le. A csillogás lelassította, órákra odakötötte egy szikrázó levélhez, vagy bármihez, ami a szivárvány színeit szórta szét bele a világba és Kevin szívébe.

John megérintette Suet, ott ahol a szoknyája végződött, a meztelen combjára tette a kezét, megmarkolta, közben Sue szemét nézte, és várta, hogy felszakadjon lelkéből a sóhaj, elfújva egy pillanatra a gondjait.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s