(1182.) Igaz

Három hullámmal később jöttek a felszínre. Hullt már félni kezdett, de Kronk kétszer megszorította a felkarját. Feldobta őket a víz, Hullt levegőt vett, és Kronk tekintetét kereste. Azonnal el akarta mondani neki, hogy milyen hátassal volt rá a két szorítás, milyen csodát élt meg és hogy Kronk az Isten, legalábbis nagyon közel áll hozzá. Kiúsztak a partra. Az Adria langyos volt, szinte meleg, ezzel a káprázatosan semmitmondó fülledt éjszakával és város felszűrődő zajaival valóságos lehetett volna, de Hullt csak Kronkot látta, és a világukat, amit teremtettek maguknak.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s