Három hullámmal később jöttek a felszínre. Hullt már félni kezdett, de Kronk kétszer megszorította a felkarját. Feldobta őket a víz, Hullt levegőt vett, és Kronk tekintetét kereste. Azonnal el akarta mondani neki, hogy milyen hátassal volt rá a két szorítás, milyen csodát élt meg és hogy Kronk az Isten, legalábbis nagyon közel áll hozzá. Kiúsztak a partra. Az Adria langyos volt, szinte meleg, ezzel a káprázatosan semmitmondó fülledt éjszakával és város felszűrődő zajaival valóságos lehetett volna, de Hullt csak Kronkot látta, és a világukat, amit teremtettek maguknak.
(1182.) Igaz
Horák Árpád 