(1230.) A nap vége

Narancssárga csikot húz a nap a Kőris hegy felett, nyár van még, az a fajta, ami a szőlőt édesre érleli. Lassulni kezd az élet, befelé fordul, békésen, azzal a bölcsességgel, amitől a gepárd is tudja, hogy mikor kell egy gazella üldözésével leállni.

Egységben vagyunk. A nemgondolkodás tiszta ereje hat át, kitolva belőlünk mindent, ami nem odavaló. A szavak ilyenkor megváltoznak.

Várjuk a telet.

A tél más. A vége valaminek.

A kertben elszáradó paradicsomtövek várják az első hóesést, a kutyák még vígan rohannak, és a szél vörösre cserzi az arcunkat, mielőtt a kidőlt fák mögött feltűnik a fény. Nincsenek már lombok, levelek a földön, teltház a Rózsavölgyiben, és elmúlik a legfontosabb: a hitünk, hogy ezúttal másként lesz.

Nehéz ez.

De szép.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s