(1230.) Sötét vagy, mint az éjszaka

Judith lecsapta a könyvet az asztalára, és az új kollégára gondolt, meg arra, hogy vissza kellett volna vágnia. Sötét vagy, mint az éjszaka, ezt akarta mondani, de visszanyelte. Ahogy végigment a harmadik emelet déli folyósóján, többször végiggondolta, és túl egyszerűnek tálalta. Ebben semmi irodalmi nincs, gondolta, ebből hiányzik az elme csillogása.

A körme miatt volt az egész. A jobb kezén a gyűrűs ujján ferdén nőtt a köröm. Gyerekkora óta igy volt, talán igy is született, de a mostohaanyja csak a vállát vonogatta, amikor erről kérdezte. Judith mindig kínosnak érezte ezt, ez volt a gyenge pontja, és most ez a hülye új kolléga..

Judith leült, megpróbált a munkára összpontosítani, és akkor megcsörrent a telefonja, Karl hívta, és ez elsöpörte az egész ügyet.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s