Zúzmarás a reggel, Bakonybél másodszor tündököl az évben, nyáron smaragdzöld lombok között ébred a pára, turistát csinál a helyiekből, és vasárnap reggel túrós rétes friss illatával teríti be a falut.
A késő ősz más. Megfagy hajnalban a víz, a róka gyakrabban jár a körtefa alá, a kémények délután füstölni kezdenek, a kocsma sötétedéskor bezár, végre mindenki bekapcsolódhat a sorozatába, a foci meg a falu végén már el sem kezdődik. És van ott még valami.
Egy titok. A Kossuth tizenhétben. Nehéz a titok, mindenki tudja, de csak az ostoba Kovács gyerek fecseg róla.
Ködként telepszik a házakra ez, elnehezíti a tüdőt, és próbára tesz: vetsz-e másra követ, hogy aztán a partot erő hullámai téged is elsöpörjenek.
Horák Árpád 