(1239.) Remény

A remény ment meg bennünket attól, akik valaha voltunk.

A remény köröket rajzol apró lapokra, virágok szirmára csalja a méheket, és kéket csinál a feketéből. A remény csengőt ráz szenteste, cintányérokat csap össze, hogy aprót csengjen a füled, és suttogássá halkítja a mondatokat. A remény édessé teszi a kávét, Rákoczi túróst rak az isler mellé, és az ecet illatával tisztítja meg a konyhát, hogy a friss ne csak szó legyen.

A remény piros. Ébreszti a napot reggel, csörgőóra helyett végigsimít a hátadon, lustán nyitod ki a szemed, kávét is csinál neked, mert hetven év sem elég arra, amit attól a perctől kaphatsz.

A remény valami.

Te mondod meg, mi.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s