Én elhiszem. Hogy a föld lapos. Különben nem lenne egyenes a horizont. Az eget meg csak odavetítik. Odaszerkesztik.
Lapos, biztos. Elsétálok a végéig, leülök a szélére, és lóbálom a lábam a semmibe.
Szerintem jó, hogy lapos. A lapos jó. Izgalmas. Nem gömb, vagy ilyesmi. Szép lapos. Mint egy palacsinta.
Különben is. Egy lapos föld könnyebben repül az űrben. Mint egy frizbi, hasít az égen, lehetne mondjuk piros, – ami után szívesen kap egy kutya.
A föld lapos. Tudom.
És mivel lapos, ha egy irányba nézek, és jó sokáig ellátok, akkor bizony ott van a világ vége.
Én elhiszem. Elhiszem, hogy a föld lapos.
Horák Árpád 