Fekete szegélyes arany tükör tükrözi vissza arcodat, Szász Endre rajzolta bele a napot, úgy, mintha éjszaka lenne, de te túlragyogod.
Dorka.
Rendíthetetlenül.
Ez a szó is a tied, sárga falba vert szögön lógó életek előtt tisztelegsz, várva a csodát, ami mindig szombaton jön.
Hullanak már a levelek. Visszavonhatatlanul ősz van. Tudod. Te mondtad. Dorka. A boldogság kék madara semmi, ha te táncolva indulsz az erdőbe, hogy szétsugározd a szívedet.
A világot érteni olyan, mint amikor gömbbé válik két test. Egymás ölében.
Horák Árpád 