(1251.) Ki őrzi az álmainkat?

Ha a csillagokra nézek, az őseimet látom.

Sátrat emel fölénk a boldogság, hogy megóvja a pillanatok fényesen visszapattanó gömbjeit. Tudod. Amiket a nevetésed tölt meg pirossal.

Nem elég a TV, túl sok a reklám, a filmek nem hozzák élénk az összesimuló ölelések ismerős illatát. Egyedül vagyunk a pláza középén is, nem tűnik fontosnak a folyton csörgő telefon, meg persze a lényeg: a kezed megtalálja vakon is az enyémet.

Meg ilyenek.

Párizsban volt. Romantikus város, rohadtul, mégsem az Eiffel torony liftje őriz minket, hanem a tó a Szajna mellett, mert a fából ácsolt színpadán úgy adtuk elő a darabot, hogy a garantált közönségsiker emlékezetes hangja visszaköszön minden kólás üvegből.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s