Simítsd el a hajad. Ahogy szoktad. Mosolyogva. Lassan.
A veszteségeket magad mögött hagyva mész előre, ellenzők állnak sorfalat, a nap meg ragyog, mert nem bánja, hogy este a hold is felkel. Emlékek adnak alapot, a belülről jövő erő meg tudatja veled a szelid nyugalom biztonságát. Pirosban vagy. Új a kabát, a szürkét lecserélted, tortát sütsz, ha kell, forró homok égeti a talpad, közben simogatás visz békét a lelkedbe – így a nappal sem téphet szét.
Fehér és piros körök egy fekete dobozon. Boszorkányok emelik rád szemük, áhítatuk bölcsességed méltatja, hisz egy vagy velük. És mindennel.
És Te ezt tudod.
Horák Árpád 