(1261.) Temető előtt

Nem úgy sütött a nap, ahogy szokott. Erősebben. A kopjafa tövében a gyertyák csak pislogtak, a sötétre vártak, hogy megmutathassák a fényüket. Rovásírással vésték a fába, hogy ha itt gyújtasz gyertyát, az mindenkinek szól.

Négyen álltak előtte. A nő tavaly is ott állt, mintha el sem mozdult volna, tétován szólította meg az érkezőket, elmondta volna, hogy mi történt vele. A tragédiáját. Nem hallgatta meg senki.

A nap persze aznap is lement, korán, hogy elrejtse az arcokat, félhomályba burkolja a szíveket, hogy a tömegben is magadban maradhass, elfelejteni az elmúltat. Barbara a büféből jött, megülte a gyomrát a forró csirke, bánta, hogy nem vett salátát, de nem volt ereje még egyszer sorba állni. Nyugtalanul pislogott, feszült állkapoccsal várta a holnapokat, amik semmi jót nem ígértek.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s