(1263.) Elhozni a tüzet az Istenektől

Ház alapját letenni, hogy stabil legyen amíg kell, őseinket beleásva, örökre – a lelkünkből.

Egyszerre fújta el a két kék gyertyát. A kapu meg egyből bezárult. Világosabb lett a körben, a sötét odaát maradt, füstszerű arca eltűnt a nyálkás semmiben, ahogy az ember elképzelné, nyálkásnak, hidegnek, mint a békabőrt, pedig száraz, darabos, pixelnélküli nyomot hagyott hátra, pont olyat, amilyennek előtte is mutatta magát.

Két szó volt, amit kapott. Mindig keveset adnak, tudják, hogy ennyi is elég, bölcs szelídséggel szemlélik vergődésünket, bármit elfogadva. Szeretnek. Úgy, ahogy csak ők tudnak.

Túl mindenen.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s