Soln rángó arccal forgatta a könyvet. Idézetgyűjtemény. Négy évig utazott az ajándék a kolóniáig, és az anyja ezt küldte neki. Egy rohadt idézetgyűjteményt. Kedvtelenül lapozott bele, undorodva az ostoba, észt osztó szavaktól. Nem is tudta, mit várt. Tortát?
Tizenkét négyzetméteres apartmanja középén ült, a szőnyegen. Csak úgy tudott leülni, ha felhajtotta az ágyat.
A harmadik év után kezdődött. Akkor bánta meg, hogy nem hallgatott az ösztöneire, és dühből igent mondott az expedícióra. Először próbálta jól érezni magát. Aztán próbálta azt mutatni, hogy jól érzi magát. És aznap, amikor megjött a posta, ő sem tudta, miért, kiborult a könyvön. De nagyon.
Horák Árpád 