Öt perc. Ennyi sem kellett. Nemhogy harminc.
A három testőr eszménye nem volt meg benne, a másik oldalon állt. Macskás parancsolója küldte, ő ment, irány Anglia, hercegek között a leghercegebb, lilában; találmányok, tisztaság és ami elválaszthatatlan.
Romkomot írt róla az élet. Szelíd vére nem vezette, szemét bekötötte – ő maga -, húsz állt neki sorfalat, talán remélve, talán akarva. Végzete nem meglepetés.
Húsz fúvókából spriccelt vizet a szökőkút, húsz kertész nyírta a sövényt – kitalálni az útvesztőjéből lehetetlen. Húsz év sem volt elég erre, egy élet se lett volna persze, nemhogy öt perc.
Magában hordozta ezt.
Horák Árpád 