(1271.) Harminc perc sem

Öt perc. Ennyi sem kellett. Nemhogy harminc.

A három testőr eszménye nem volt meg benne, a másik oldalon állt. Macskás parancsolója küldte, ő ment, irány Anglia, hercegek között a leghercegebb, lilában; találmányok, tisztaság és ami elválaszthatatlan.

Romkomot írt róla az élet. Szelíd vére nem vezette, szemét bekötötte – ő maga -, húsz állt neki sorfalat, talán remélve, talán akarva. Végzete nem meglepetés.

Húsz fúvókából spriccelt vizet a szökőkút, húsz kertész nyírta a sövényt – kitalálni az útvesztőjéből lehetetlen. Húsz év sem volt elég erre, egy élet se lett volna persze, nemhogy öt perc.

Magában hordozta ezt.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s