A saját életed hőse vagy. Még soha senki nem ejtett ennyi könnyet, nem kell szerkeszteni a szavaidat, girlandtartó az ajtó felett, a félhomály kinyitja a lelkedet, a brokkolit meg villával adod a számba. Huszonhét nap. Ennyi telt el. Minden nap egy kaland veled, összekuszáltuk már, amit lehet, közben angyalok vigyázzák léptünket, felkeltjük a napot, hagyjuk, amit nem lehet megállítani, a gyerekek kicsik, a karácsony csak forró kakaóval jó – meg habcsókkal. Öttel.
Kuckóban fekszünk, zene csak a fejünkben szól, bíborcsók az ajkadon, lassan fedeztelek fel, te meg engem gyorsan, a könnyeid felszáradnak majd, egy hét és minden más lesz.
Tudod.
Egyik lépés a másik után.
Horák Árpád 