Harmadszor nyerte meg a világbajnokságot Antwerpenben, addigra a városközpont három bárjában is árulták a róla elnevezett koktélt. Ismerősként köszöntek rá az emberek az utcán, üzenetek tucatjai érkeztek naponta, és minden napra annyi meghívás jutott, hogy lehetetlen volt mindenhol megjelenni.
Tizenhét év. Ennyi kellett, hogy a csúcsra jusson.
Berta otthon várta. A kanapén ült, és pislogás nélkül nézett rá, szemlélődve, kíváncsian és talán áhítattal. Lerogyott mellé, azzal, hogy most aztán már tényleg mérleget von, tudni akarja, volt-e értelme, hogy érdemes volt-e és egyáltalán. Nem forgott az agya. Eldőlt Berta mellett és elaludt. Másnap furcsa érzéssel ébredt fel. Valamiről megfeledkezett.
Ezt érezte.
Horák Árpád 