(1284.) Kire vársz?

Amikor a nagynéném hozzánk költözött a hatvanas évei végén járt. Néhány hét után elkezdett nap közben kiöltözni. Leült a kirúzsozott szájával a nappaliban, és mosolygott a semmibe. Kérdeztük tőle, hogy kire vársz. Azt válaszolta, hogy a főbérlőjére. Hónapokig ment ez. Soha nem tért már vissza közénk. Egy öregotthonban halt meg. Egyedül.

Huszonnégy évvel a halála után egy tanyára költöztem. Patkót kalapáltam az ajtó fölé, és a padláson tálalt könyveket olvastam. A nagynéném kétszer jutott eszembe. Először, amikor a kukoricát arattam. Másodszor, amikor kijött a rendőrség egy eltűnés miatt.

Tulajdonképpen harmadszor is eszembe jutott. Pár perccel az előtt, hogy a pap kijött, feladni az utolsó kenetet. Az ágyamban feküdtem. A hátamon. Egyedül.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s