(1296.) Tél

Kétszer esett a hó, el is olvadt szinte aznap, a fagyott utak és a zúzmarás ágak sem bírták ki délig. Tél volt, az eleje, a karácsonyi világítás az utak mentén sem hozta meg még az érzést. A hal jobban fogyott, meg a pulyka, délután bedugult már a város, az első adventi gyertya árnyéka mozgatta a falat, az előrelátóak meg már túl voltak az első ajándékokon.

Stefan állt a járda középén, nem mozdult, az emberek kerülgették, néhányan furcsán néztek rá, Stefan a földet nézte, feszülő vállal és égő érzéssel a hátában. Judith késett. Stefan rándult kettőt, és haza akart menni, mégsem indult el, a reggeli szomorúsága egyre mélyült, ez megrémisztette és egy spirálba kényszerítette, valami húzta lefelé, le a sötétbe, egyre távolabb a naptól.

Stefan nem szerette a telet.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s