Délről fújt a szél, ahogy szokott, meleg levegőt, szelet és esőt hozott. Keresztben esett az eső, a szél a kopasz fákat tépte, és hiába szólt a Pásztorok, pásztorok.
A Jézuska mégis eljött.
A hegyekben, a csúcs alatt, a vadászház kandallója előtt, puha szőnyegen állt az asztal. Karcos üvege visszatükrözte a fényt.
A harmadik napon volt. Amikor Isten a szárazföldet és a növényeket teremtette. Azon a harmadik napon szélesre tárta kapuját Joshua előtt a világ.
De Joshua nem lépett ki rajta. Várt.
Huszonhét évvel később Los Angelesben lustán kelt fel a nap. Joshua az ablaktábla előtt állt, és az óceánt nézte. Az ikrek hajnal óta a parton voltak. Kagylót mosott partra a víz, és ez annyira lekötötte őket, hogy sorban hagyták ki az étkezéseket. Barbara nem törődött ezzel. Hagyta.
A világ nekik is kinyitotta a kapuját.
Barbara Joshua mögé lépett, átölelte, és ringatni kezdte. Szerette a karácsonyt.
Joshua tudta, mert Barbara minden évben elmondta.
Négy után jöttek meg a vendégek. A nap magasan járt, a karácsonyfán himbálóztak a díszek, a mákos bejgli már reggel elfogyott – az ikrek tömték be reggel.
Kellett az expedícióhoz.
Horák Árpád 