(1316.) Karácsony

Délről fújt a szél, ahogy szokott, meleg levegőt, szelet és esőt hozott. Keresztben esett az eső, a szél a kopasz fákat tépte, és hiába szólt a Pásztorok, pásztorok.

A Jézuska mégis eljött.

A hegyekben, a csúcs alatt, a vadászház kandallója előtt, puha szőnyegen állt az asztal. Karcos üvege visszatükrözte a fényt.

A harmadik napon volt. Amikor Isten a szárazföldet és a növényeket teremtette. Azon a harmadik napon szélesre tárta kapuját Joshua előtt a világ.

De Joshua nem lépett ki rajta. Várt.

Huszonhét évvel később Los Angelesben lustán kelt fel a nap. Joshua az ablaktábla előtt állt, és az óceánt nézte. Az ikrek hajnal óta a parton voltak. Kagylót mosott partra a víz, és ez annyira lekötötte őket, hogy sorban hagyták ki az étkezéseket. Barbara nem törődött ezzel. Hagyta.

A világ nekik is kinyitotta a kapuját.

Barbara Joshua mögé lépett, átölelte, és ringatni kezdte. Szerette a karácsonyt.

Joshua tudta, mert Barbara minden évben elmondta.

Négy után jöttek meg a vendégek. A nap magasan járt, a karácsonyfán himbálóztak a díszek, a mákos bejgli már reggel elfogyott – az ikrek tömték be reggel.

Kellett az expedícióhoz.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s