Amanda mutatóujjával a szájában grimaszolt egyet, felhúzta az orrát, és pislogott. Három ajtó vezetett ki a szobából. Két arany és jobb szélen egy fekete. Talán fából, de Amanda nem volt biztos benne, lehetett műanyag is, fa erezettel. Elmélázott ezen, és még nem jutott dűlőre a dologban, amikor elaludt a gyertya, és teljes lett a sötétség a szobában. Gyertya volt még, de az öngyújtó kifogyott az első gyertya meggyújtásakor. Amandának nem jutott eszébe, hogy az egyik gyertyát a másikkal is megnyújthatta volna.
A szoba közepén ült, törökülésben. A sötétség megnyugtatta. Békés volt, várakozó, az a fajta várakozás volt, ami jót vár.
A sötétben lidércesen derengett a két aranyajtó. A feketét nem látta. A sötétben nem láthatta azt az ajtót.
Horák Árpád 