(1332.) Virágok a réten

Joshua két hónapja dolgozott a kohóban, amikor érezte, hogy elég. Az üzem modern volt, kemencében olvadt a vas, őt bőrkötény védte, a hőség sem zavarta, és mégis. Elég volt.

Kilépett és elszegődött egy gazdához, közel akart lenni a földhöz, érezni akarta a széna illatát, állatokat akart, életet – nem rideg fémet.

A gazda kiküldte a dombra. Mondta neki, hogy kaszálja le. Joshua megfente a kaszát, kisétált a rétre, a nap közben már emelkedett, felszárítva a harmatot, a fákon madarak ültek; még a szél sem fújt. Joshua megborzongott, a kaszára támaszkodott, és ámulva nézte a színeket. Százszorszép kékje nyomta el a zöldet, néhol egy pipacs meg néhány sárga kisszirmú virág.

Letette a kaszát.

A gazdának nem szólt, csak elindult a város felé. Akarta hogy legyen egy hely.

Ami az ő helye.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s