Volt a nagylófingató és a kislófingató. Hogy a kislófingató végülis pontosan hol volt, az nem derült ki az évek alatt. A nagylófingató Veszprém és Eplény között, egy kétoldalt fenyőkkel határolt emelkedő volt. A neve még onnan eredt, amikor egy napig tartott az út lovaskocsival Zircről Balatonalmádiba. Hosszú, meredek emelkedő. Érthető, hogy a lovak nem rajongtak érte.
Még évekkel a történtek után is emlékeztem az útnak erre a részére. Emlékszem, hogy végtelenül zaklatott voltam, és Veszprémbe tartottam. Arra már nem emlékszem, hogy mi dúlt fel. Néztem ki a kocsi ablakán, és tudtam, hogy vár rám valami.
És aznap találkoztam a jövendőbeli feleségemmel. Ahogy megláttam, tudtam, hogy el fogom venni. Nem tudom, honnan tudtam.
Csak tudtam.
Horák Árpád 