Sarah kilenc éves volt, amikor Teki elpusztult. Ő adta neki ezt a nem túl fantáziadús nevet. A hetedik születésnapjára kapta, és kiszámolta, hogy nyolcszáztizenkét napig élt. Két héttel Teki halála előtt azt mondta az apjának, hogy ő nem akar pótteknőst. Merthogy olvasta a neten, hogy egy anya négyszer vett új teknőst a fiának, és amíg az az iskolában volt, rendre kicserélte a halott kisállatot egy előre. Hogy kímélje a fiát. Sarah azt kérte az apjától, hogy ő ne tegyen ilyet.
Teki szerdán pusztult el, Sarah szombatra tűzte ki a temetést, amit a kerti tó mellé tervezett. Esett aznap. A nap egy percre sem sütött ki. Sarah egész nap nevetgélt, viccelődött, ugrándozott.
Este az apja megpuszilta, és az ajtóból visszafordulva azt mondta neki:
– Sarah, kicsim! Lehetsz szomorú.