(1362.) Hevülés

Kék tó mellett zöldellnek a fák. Ilyen ma a reggel.

Nem vasúti sín melletti szürkeség, lakókocsi szétrobbant maradékával.

Hol a sárga, ami a földet elérve a meleget hozza? Hol a vörös, az életet adó vörös?

Lila lett belőle.

Halványlila. Kedves, barátságos lila. Sima és bársonyos lila.

Megérintem, majdnem meleg, magába szippant, elvarázsol, mintha látna belülről, közben meg mutatja magát – lemeztelenített lelkét adja át nekem.

Lila kell a falra. És a plafonra is.

Hogy körbevegyen.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s