Éjszaka durranásra ébredtem, nem keltem fel, visszaaludtam. Biztos kintről jött.
Két napja fújt a szél, dühödten csapott le a házra, a nappali ablakán szétrázta a zárat, be akart jönni, hogy széttépjem valamit. Karen szólt reggel, ő előbb kelt, hogy a nappali ablaka nyitva, a kivágódó ablak két kaspót a földre lökött, a két fehéret – mindegyik összetört.
Álltam az ablak előtt, a napsütés sem hozott enyhülést, a vállam befeszült, ki kell mennem, tudtam, különben ennek sosem lesz vége.
Ez a vihar értem jött.
Horák Árpád 