Ada harminc perce ült a dugóban, úgy érezte, sosem éri el a Lánchídat. Utálta, hogy hétfőn reggel a vidékiek elözönlötték az utakat, mintha mindenki kilenc órára akart volna odaérni valahova.
Ada pénteken sérült meg, az orvos meg hétfőn reggel fél kilencre rendelte vissza,. Ada már akkor sejtette, hogy lehetetlen lesz átjutni Budára.
A rendelés előtt akarja megnézni, ezt mondta az orvos – meleg barna szemmel és belülről jövő, nyugodt mosollyal.
A vizsgálat alatt az orvos hosszabban ért az alkarjához, mint szükséges lett volna. Csak egy pillanattal. Adának tetszett ez.
Várta, hogy újra lássa.
Horák Árpád 