Vasárnap esett. Szélvihar csapott le Budára, Szlovákia felöl jött, az a fajta vihar, ami a jó idővel együtt a jókedvet is elfújja.
Ada nyugtalanul ment haza. Törökülésben ült az ágyon, Redót simogatta, és nem találta a helyét.
Nagyon nem.
Korán lefeküdt, és másnap reggel elsötétült szemmel nézte magát a tükörben. Álmot látott. Éles, szomorú álmot.
.
Nem ment el este Adrianohoz. Sem aznap, sem soha többet. Adriano hetekig kereste. Ada nem reagált semmire. A telefont nem vette fel, az üzenetekre nem válaszolt.
És a heg örökre megmaradt a kezén.
.
.
.
Kozma Judit (Ada) (1992-2019) emlékére.
Horák Árpád 