( 1382.) Hétfő 7

Vasárnap esett. Szélvihar csapott le Budára, Szlovákia felöl jött, az a fajta vihar, ami a jó idővel együtt a jókedvet is elfújja.

Ada nyugtalanul ment haza. Törökülésben ült az ágyon, Redót simogatta, és nem találta a helyét.

Nagyon nem.

Korán lefeküdt, és másnap reggel elsötétült szemmel nézte magát a tükörben. Álmot látott. Éles, szomorú álmot.

.

Nem ment el este Adrianohoz. Sem aznap, sem soha többet. Adriano hetekig kereste. Ada nem reagált semmire. A telefont nem vette fel, az üzenetekre nem válaszolt.

És a heg örökre megmaradt a kezén.

.

.

.

Kozma Judit (Ada) (1992-2019) emlékére.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s