Már tíz perc múlva megtalálta a lányt. Lock előrerohant, és kissé balra Frantől egy sűrű bozótosban hangos ugatásba kezdett.
A kislány derékig elsüllyedve, fintorogva hagyta, hogy Lock nyalogassa az arcát. Nem látszott ijedtnek. Huncut mosollyal és ragyogó szemmel nézett Franre, nyugodtan várta, hogy odaérjen, és kihúzza a sárból.
Kézenfogva sétáltak vissza a házhoz.
A seriff leállította a keresést, és mondta, hogy küld egy mentőt a házhoz. Meg hogy a kislányt Judynak hívják.
Fran letette a telefont.
– Szia Judy!
Judy behúzott nyakkal kuncogni kezdett, aztán Fran elé tartotta a mobilját. A képernyő sötét volt, az üveg megrepedt és az egyik sarka letörött.
– Hát ennek annyi! – mondta Fran, mire Judy megvonta a vállát.