Judy egyik kezével a szendvicset tömte magába, a másikkal Lock egyik kölykét simogatta, aki azóta követte, hogy elérték a házat. Fran Judy mellett ült a veranda lépcsőjén, Judy tágra nyílt szemmel bámult rá, közben lassan rágott, mosollyal a szája szélén.
– Jönnek a szüleid.
Fran kortyolt a sörből, és fintorogva rakta le maga mellé.
– Keserű!
Judy kuncogni kezdett.
– És még nem hűlt le eléggé.
Judy bólintott.
Fran elsimított egy tincset a fülénél.
– Egy tünemény vagy!
Judy pislogott hármat, aztán újra a szendvicsbe harapott.
A seriff már az első híváskor szólt Frannek, hogy Judy süket-néma. Ne kiabáljon feleslegesem a lápban. Nem fogja hallani.
Fran puszit nyomott Judy fejére, és az út felé fordult. Egy mentő és egy terepjáró közeledett nagy sebességgel a házhoz.
.
Fran beharapta az alsó ajkát. Két hét múlva harminckettő lesz. Ideje gyereket vállalni.
Horák Árpád 