Alexandra mondta egyszer, hogy ha nagyon vár valamire, akkor leáll az élete. És csak figyel. A hetedik hónapban volt akkor.
Zavarta ez. A leállás.
A mindennapokat akarta, belemosolyogni a napsütésbe, hideg kakaót inni reggel és álmosan nyújtózva ébredni.
Nem várni, hogy benyit az élet az ajtón.
.
A cég, amit vezetett, két év alatt lett piacvezető. Óriási üzleti siker. Ő később mégis visszavonult, a három gyerekre hivatkozott – de önmagáért tette.
Amikor legutóbb összefutottunk egy plázában, arról mesélt, hogy különböző életszakaszok voltak az életében. Rám nem figyelt. Ezzel volt tele a feje.
Lassan keverte a kávéját a Starbucks-ban, a karkötőjével babrált, aztán amikor elköszöntünk, azt mondta:
– Boldog vagyok. Tudod miért? Mert nem figyelem a lépteket az ajtó előtt.
Horák Árpád 