Aakanksha.
Így hívták. Aakanksha.
.
Aakanksha ült le Anatol mellé a padra, Indiából jött, azt mondta, bemutatkozott és mosolygott.
Egyáltalán nem törte a nyelvet, tökéletesen beszélt, enyhe akcentussal ugyan és lassan, mintha minden szót megfontolna.
Anatol imádta, hogy lassan beszél.
Bár azt is imádta volna, ha hadar.
.
Anatolnak húsz perce volt az edzésig, de nem akart elszakadni Aakankshatól. Feszült lett, nem tudta, mit tegyen, idegesen babrálta a telefonját – és akkor Aakanksha megérintette.
Akkor először.
A karját fogta meg, a szemébe nézett, és azt mondta:
– Lemegyek veled a stadionba. Megnézem az edzésedet.
Horák Árpád 