A lelkedet kibontani nem lehet, nyílik az magától, mint napfényen a virág, vagy mint fióka szárnya, ha fészkét elhagyja, vagy a szád, mikor muszáj az ég felé nevetned, mert az álmaid végre összeérnek a mindennapjaiddal.
Huszonhárom. Csak egy szám. Talán nem mond semmit, talán mindent, megérzéseidtől állnak együtt a bolygók, te meg tudod, hogy a szivárványban nem az eső a lényeg, csak ha a föld szomjazik, és a felhő sem fontos, csak ha árnyékban vágysz tölteni a reggelt, hogy a nap csíkot oda ne húzzon, ahova nem akarod.
Huszonhárom.
Lehetne más is.
De huszonhárom.
.
Ennyi pillanat kell. Huszonhárom. Hogy százméteres fasor között elérj oda, ahol felhő, eső és napfény nélkül is szivárványt látsz, mert bölcs az, ki hintóba ül, s tudja, hogy a hintó csak hintó, és az utat megtenni egyetlen másodperc csak, és mert hosszúra az tudja nyújtani, aki lelassítja az időt.
.
Horák Árpád 