Adam egész éjszaka ébren volt. Az ikrek velük aludtak, az egyikük folyton megmozdult, Adam inkább kiment a teraszra, vitt magával egy sört, de nem kívánta, bele sem kortyolt, csak fogta a hideg üveget, és újra elkezdte írni szöveget, amit a lányoknak olvas majd fel, ha Sarah már nem lesz velük.
Hetedszer írta újra, banálisnak tálalta a szavakat, frázisnak, hogy anya mindig itt lesz velünk, meg hogy fentről figyel, és hogy nagyon szeret benneteket.
Nem érzett erőt magában ehhez.
.
.
Reggel az ikrek kakaót akartak, meg kalácsot, levitte őket a partra, leült a kőre, a kő forró volt, jólesően forró, rátámaszkodott a tenyerével, és élvezte a meleget.
June mellé ült, nem szólt semmit, Jessica egyedül dobálta a kavicsokat, a hajó meg mozdulatlanul állt a bója mellett – szép lehetett volna a reggel.
Horák Árpád 