(1444.) Pihenő 2

Az ebédből nem lett semmi. Sarah végighányta a délelőttöt, sápadtan feküdt vissza a kanapéra, és már mosolyogni sem próbált.

Három hete nem mosolygott.

Adam akkor vitte el az orvoshoz, az azt mondta, hogy a baba egészséges, két hónap múlva megszülheti. Sarah csendesen ült mellette visszafelé az autóban, kezével a domborodó hasán, mereven nézett előre, Adam meg hiába fordult felé, nem reagált semmire.

Este az ikrek elcsendesedtek, és a nappali felé fordították a fejüket. Adam nyugtalanul állt fel, Sarahoz sietett, Sarah az oldalán feküdt, összehányta magát, a nyála csorgott a hányásába, ő fehéredő ujjakkal markolta a takaróját, és próbálta felnyomni magát.

– Nem volt erőm felállni.

Halkan beszélt, szomorúan, könnycseppek folytak le az arcán, és Sarah bár Adamhez beszélt, nem nézett rá.

.

.

Adam szerette az éjszakát. A teraszról látta a vizet, szerette a csillagok fényét, és az érzést, amit a félhomály keltett benne.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s