(1487.) Nem baj 3

Péter és Ulrike tálalta meg Constance-t. Péter Constance ükunokája volt. Minden nap látogatták Conctance-t nyár eleje óta.

Péter megrendülve állt az ágynál, Ulrike hangtalanul könnyezett, közben erősen szorította Péter kezét.

A szobában mindenütt vázák voltak, ezerszínű virágokkal, bontatlan bonbonos dobozok , és a boríték az asztalon Péternek, hálálom esetén felbontandó felirattal.

Constance két hete tette oda.

Péter bizonytalanul tépte fel a ragasztást, először értetlenül nézte, aztán szó nélkül Ulrikének nyújtotta. Ulrike hangos zokogással rogyott le a kisasztal melletti székre., a levél meg a földre esett a kezéből.

– Csak ennyi. – Péter felvette a lapot – Csak ennyi: ” Szép életem volt.”

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s