Péter és Ulrike tálalta meg Constance-t. Péter Constance ükunokája volt. Minden nap látogatták Conctance-t nyár eleje óta.
Péter megrendülve állt az ágynál, Ulrike hangtalanul könnyezett, közben erősen szorította Péter kezét.
A szobában mindenütt vázák voltak, ezerszínű virágokkal, bontatlan bonbonos dobozok , és a boríték az asztalon Péternek, hálálom esetén felbontandó felirattal.
Constance két hete tette oda.
Péter bizonytalanul tépte fel a ragasztást, először értetlenül nézte, aztán szó nélkül Ulrikének nyújtotta. Ulrike hangos zokogással rogyott le a kisasztal melletti székre., a levél meg a földre esett a kezéből.
– Csak ennyi. – Péter felvette a lapot – Csak ennyi: ” Szép életem volt.”
Horák Árpád 