(1506.) Csak egy árnyék

Tiszta volt a szökőkút vize. Tiszta és hideg. A közeli patakból szivattyúzták ki, egy pumpa a levegőbe emelte, aztán lassan csorgott végig, egy hosszú, tekergős teknőben a csatornáig.

Blance elbűvölten nézte a vizet. Néha azért hátrafordult az anyukája felé, de csak hogy azonnal visszaforduljon.

Egy angyal. Annak kell lennie.

A szökőkút alján szivárványos szárnyakkal ült egy kis angyal, és Blance-ra mosolygott.

Nahát! Mosolyog!

A kis angyal megrezegtette a szárnyait, csillámokat szórt szét a vízben, közben kuncogott Blance ámuló tekintetén.

Vásott angyal volt.

Blance az anyukájához rohant, közölte vele, hogy tálalt egy kis angyalt, mire az anyukája fagyit ígért neki hazafelére, ha abbahagyja ezt a butaságot.

Blance abbahagyta.

Megkapta a fagyit, a második nyálasnál az anyukája szóba hozta a kis angyalt.

Azt mondta, ő arra jutott, hogy csak egy árnyék volt.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s