(1533.) Cápa

Vörös hullámos haja volt, igazi bozont, a férfiak felfigyeltek rá, a nők irigyelték, a fodrászok meg istenítették.

Azt mesélték neki, hogy az anyai dédanyjától örökölte, ő egy igazi boszorkány volt, kiszámíthatatlan, vad és erős.

És aranyból volt a szíve.

A helyi elöljáró és a gazdag kocsmáros is kinézte magának, de ő húsz évesen hajóra szállt, és elindult lefele a folyón.

Nyolc év múlva tért csak vissza. Két napig maradt, azt mondta, újra hajóra száll, egy nagyobbra, ami messzebbre viszi. Nem hagyott mást hátra, mint az emlékét.

És egy két éves kislányt.

.

Huszonnyolc éves volt, amikor megkereste egy kanadai családfakutató cég azzal, hogy a dédanyja egyik kanadai leszármazottja megosztana vele egy dokumentumot. A férfi harminc éves, Ontarió államban él, ahol egy árvaházban nőtt fel, és két éve bízta meg a céget a szülei felkutatásával. Így derült ki, hogy a dédanyjuk közös.

Azonnal írt a férfinak.

Megírta neki, hogy örül neki, és hogy a sorsuk is közös.

A férfi egy kérdőjelet küldött vissza.

Az ő nagymamáját két évesen hagyta ott, írta neki. Utána hajóra szállt, és soha többet nem hallottak róla. Egy anya hogy tehet ilyet?

A férfi erre sem írt semmit. Csak egy dokumentumot küldött.

A közös dédanyjuk emlékiratait. Nem ő írta meg.

Az egész nem volt több huszonhét oldalnál.

.

Még aznap este elolvasta.

Aztán végigsírta az éjszakát.

Másnap megírta a férfinak, hogy sajnálja.

.

A férfi erre sem válaszolt.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s