(1536.) Koppanás

Egy koppanás volt, tőlük pár centire.

Jonathan megfeszült. Először a puffanások, aztán öt dobbanás és most a koppanás. Veszélyes az ellenfél. Ez egy könnyű tárgy volt fából, gondolta, és nagyon közel érte el a fejük mellett a falat. Túl közel.

Jonathan lassan térdre ereszkedett, közben meghúzta Julian zekéje ujját. Julien követte a példáját, és lassan, hang nélkül térdre ereszkedett.

A barlangban teljes volt a sötétség.

.

Egy perce térdeltek, amikor jött a surranás, majd a pengés. Nyílvessző, gondolta Jonathan. Három műanyag tollal, fémből, tompa heggyel. Ez, ha el is találja őket, még sebet sem ejtett volna. Egy kék folt. Maximum.

Jonathan csettintett. A hüvelykujját és a kisujját használta. Julian is alig hallotta.

Jonathan egy perc múlva újra csettintett. Ezúttal hármat.

Nevetés hallatszott a barlang melyéről.

– Jonathan!

Jonathan felállt.

– Mercel!

Fáklya lobbant, Mercel Jonathan előtt állt, mosolyogva csapkodta a vállát, és bólogatott. A vállán hatalmas kék zsák lógott.

– Induljunk! Nincs időnk.

.

Julian átvette a zsákot, és elindult a tábor felé. Három óra az út. Gyorsabban odaér Jonathan nélkül.

Halvány derengésre futotta csak azon a májusi estén a holdtól. Jonathan egy ágat tartott maga előtt, és időnként a földre ütött vele. Mercel melette sétált, és a hajóútjáról mesélt a barátjának. De nem segített neki.

Tudta, hogy Jonathan egyedül akar boldogulni a látók világában.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s