(1573.) Peter

Peter a földet nézve szedte a lábát, hogy tartani tudja a tempót az anyukájával.

– Na? – Az anyukája mosolygó szemmel nézett le rá.

– Jó volt.

Elérték a Subarut. Peter bemászott a gyerekülésbe, és várta, hogy az anyukája bekösse, és egy puszit nyomjon az arcára. Mindig megpuszilta, nem is az arcát, az orra tövénél puszilta meg, Peter előre grimaszolt, tudta, hogy csiklandozni fogja, az anyukája meg kacagni fog – és ő is.

Megkapta a puszit, elindultak, tíz perc hazáig, apa talán már otthon lesz.

– Láttam, hogy tetszett az autó.

– Igen.

.

Az a barna, fürtös hajú lány. Nemrég költöztek a telepre, pár hete jár csak le a játszótérre, egyből kinézte magának Petert, Peter meg szerette, mert folyton csak beszélt. Már rég észrevette, hogy a lányok folyton csacsognak, Peter inkább velük játszott, hallgatta őket, közben egyedül tudott maradni a gondolataival, a fiúkkal nem így volt ez, azok kérdeztek és figyelték.

A fürtös hajú aznap egy piros autót hozott.

Peter óvatosan nyúlt az autó felé, várta a lány reakcióját, de az nem hagyta abba a történetet a nagymamája süteményéről, ezért Peter közelebb húzta magához az autót, és tologatni kezdte a homokozó szélén. Volt ott egy csík, a fű és a homok között, ami olyan volt, mint egy autóút. Körbe lehetett tolni az autót, csak egyszer kellett felemelnie, egy gaz nőtt oda, Peter megpróbálta kihúzni az apró kezével, de a növény nem engedett. Peter nem bánta, felemelte az autót, aztán újra letette, és tolta tovább.

Közben a fürtös felállt, kétszer megpördült, mert tudni akarta, hogy Peter mit szól a szoknyájához. Peter szerint szép volt a szoknya. Mondta, hogy szereti a kéket. A fürtös visszahuppant mellé, és valamilyen lakkról kezdett el beszélni.

Peter nem figyelt.

Megbabonázta az autó.

Időnként felemelte, és az anyukája felé intett vele, ő visszaintett, és Peter tudta, hogy mindent ért.

Csodálatos délután volt.

Az ebéd utáni alvás, és apa hazaérkezése között végig a piros autóval játszott. Elbűvölte.

Teljesen.

.

Vacsoránál az apukája a születésnapjáról beszélt, átjönnek a szomszédok, mondta, meg Greg a szüleivel.

Peter közben a piros autóra gondolt, és a délutánra. Meg arra, hogy kérhetne egy olyan autót a szüleitől.

De nem fog.

Pedig biztos van ugyanolyan autó abban a nagy játékboltban.

.

Ez egy délután volt. Jó volt.

És a piros autó egy picit az övé volt.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s